fbpx

Miért csak kölyökkutya kell az új gazdáknak?

kölyökkutya helyett jobb az idős kutya

Számtalan szörnyű történet alapján tragikus paradoxon, hogy csak kölyökkutya kell az új gazdáknak, majd hosszabb-rövidebb idő múlva ugyanők próbálnak megszabadulni a kezelhetetlenné nevelt felnőtt kutyáiktól. Az okok persze számtalanok, a kutyaszőrallergiától kezdve a lakásba/külföldre költözésig. Van, aki csak simán elintézi azzal, hogy nevelhetetlen az ebe. A legdurvább érv a kutya leadásakor a következő indokkal találkoztam.

Mostanában olyan selejtesek a kutyák, régen nem volt velük semmi gond, hazavitted, és azt csinálta, amit kellett.

A különféle indokoknak egyetlen egy közös jellemzőjük van: még véletlenül sem ismerné be a gazda, hogy bizony elrontotta a kiskutya nevelését. A felelősségvállalás teljes hiányából következik, hogy teli vannak a menhelyek szocializálatlan, viselkedésproblémás kutyákkal. Az már egy másik téma, hogy nagyon sok menhely a legidősebb kutyák esetében is szeretettel, türelemmel sokat tudnak a problémákon csiszolni, és ezzel esélyt adni az áldozatoknak a békés, gazdis életre.

Egy kölyökkutya felnevelése, megnevelése hozzáértést igényel. Ezt tudomásul kell venni. Az új gazdák, főleg, ha még soha nem tartottak kutyát, sokkal jobban tennék, ha először egy idősebb kutyát vennének magukhoz. Egy kiegyensúlyozott felnőtt kutya a gyakorlatban meg tudja tanítani a gazdát a kutyatartásra. Ehhez persze a gazdának legalább oda kell figyelnie a kutyája jelzéseire. Amikor foglalkozásra, sétára vágyik, amikor a dolgát végezné, vagy egyszerűen csak a gazda szeretetére van szüksége.

Ellenben egy kölyökkutya a következetlen bánásmód esetén egyszerűen nem ismeri fel a szabályokat annál is inkább, hiszen a gazda képtelen szabályok felállítására és főleg azok betartatására. Ráadásul, ahogy kamaszodik, úgy próbálja mindjobban feszegetni a határokat, hogy mit tud kiharcolni a gazdánál. Annál rosszabb nincs, mint amikor valamit egyszer szabad, egyszer meg nem.

A rosszul felnevelt kölykökből lesznek aztán a szökős, harapós, kiszámíthatatlan felnőttek, és töltik meg az állatmenhelyeket, vagy kóborolnak az utcákon.

Sokszor hallom azt az érvet is, hogy egy kölyök sokkal tovább lesz majd a gazdákkal. Ez azért is sántít, mert az elnevelt kutyáktól pont a gazdák próbálnak majd az első adandó alkalommal, adódó kifogással megszabadulni. Pedig, ha egy menhelyen rehabilitált felnőtt, idős kutyát vennének magukhoz, akkor lehetne még akár 10-12 szép évük is együtt. Manapság már vigyázó kezek között nem ritka a 15-17 éves kutya sem. És sajnos, Magyarországon már az 1-2 éves kutyáknak is alig van esélyük gazdához kerülni. És ha így is lenne, hogy már csak pár évük lenne egymással, akkor sem lenne szabad ilyen önző módon gondolkodni. A gazda, ha örökbe fogad egy 12-14 éves kutyát, és legrosszabb esetben marad pár évük együtt, akkor a kutya életének vége boldogságban telik, míg a gazda a pár hónapig tartó gyásza után még hosszú évekig élhet boldogan másik kutyákkal. Nagyon igazságtalan és önző gondolkodás az, ha azért kell csak kölyökkutya, mert ő sokáig fog élni.

Nagyon sok olyan kitaszított, felnőtt, vagy idősödő kutyát ismerek, akiknek legnagyobb vágyuk egy saját gazda. Akik soha meg nem élt hálával köszönnék meg azt, ha egy gazda biztosítaná nekik a családot, az otthont. Bármennyi ideig is tart ez, semmivel sem hasonlítható érzés. Ne higgy nekem, próbáld ki!

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük